Sziasztok!
Ígéretünkhöz híven időben jelentkezünk sorban következő blogbejegyzésünkkel, mely bemutatja nektek a ’pulled beef’ készítését az első lépésektől egészen addig, amíg a Gravy Beef steakburgeretekbe, vagy éppen Carne Asada Quesadillátokba kerül.
Reggeli ébredésünket követően a megbeszélt helyen találkoztunk a srácokkal. A napi program átbeszélése közben bevertünk egy jó Esspressot és mellé egy Meggymárkát is. Ezután indultunk el a helyi szürkemarha tenyésztőhöz, aki egyben a barátunk is, hogy bemutassa gazdaságát. Ezt a látogatást azért tartjuk fontosnak, mivel szeretnénk a legjobbat nyújtani számotokra, a legfrissebb, legszebb, legminőségibb alapanyagokból.
Némi kocsikázás után, a sok száz hektárnyi föld között bolyongva a major kapujában találtuk magunkat, ahol szeretett barátunk fogadott minket. Vidéki gyerekként nem lepődünk meg: gumicsizmát fel és irány a karám!
Minden elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy ennyire rendezett farmon nemigen jártunk eddigi életünk folyamán, minden élére állítva, a pázsit frissen nyírva (gyönyörű zölden világított), még az utolsó szalmaszál is a helyén volt. Hatalmas kombájnok és traktorok mellett elhaladva jutottunk a szürke marhák karámjáig, ahol megpillantottuk a "Vezért", a cirka egy tonnát nyomó tenyészbikát. Fontos ezen a ponton megjegyezni, hogy a ’pulled beef’ elkészítéséhez marhapofát használunk, ami nagyon különleges és nem könnyen beszerezhető része a marhának, hisz ezen az 1 tonnás példányon is mindössze 4 kg található belőle. A 3 napos páccal és a 24 órás főzési ciklussal válik hamburgerünk tökéletes alapanyagává.
Kis nézelődés után, lassú mozdulatokkal közeledve, összebarátkoztunk a bocikkal :)
A házigazda elmondása alapján a következőket tudtuk meg a Magyar szürke szarvasmarháról:
Igazi hungarikum, Békéscsabán ritka, mint a fehér holló. Kevesen tartják, hisz kifejlettségét később éri el, mint más fajok. Csak vegyszermentes növényi eredetű táplálékot kapnak (legelnek), így húsuk tömörebb, és ez kiemeli őket fajtársaik közül. Érdekességképp elmondta, hogy nyáron napi 50-100 liter vizet is megisznak.
A Házigazda büszkén beszélt megvalósult tervéről, hogy bio hústermékeket kínál. Ehhez természetesen nagyon sok szabályozási követelménynek kell megfelelni, de úgy tűnik, hogy itt minden tudatosan van felépítve, ezért a siker el van könyvelve.
Miután megkaptuk a számunkra kielégítő információkat, megbizonyosodtunk, hogy a megvásárolni kívánt húsunk valóban prémium, kiváló forrásból származik, úgy gondoltuk kicsit tevékenykedünk is, így megetettük az állatokat.
Egy rövid időre megpróbáltuk átvenni a gazda szerepét, hogy saját kezünkkel érezhessük a villa súlyát.
A karámba féltünk bemenni, de biztonságos távolságából, kézből is megetettük a hatalmas méretű szürke marhákat. Volt simogatás, bocinyalás, szelfizés, amiket videó és képek formájában mutatunk meg nektek.
Miután a szürke marhák jól laktak, megnéztük a major többi részét is. Láthattunk díjnyertes lovakat szabadon futkározni a mezőn és kakas viadalt a baromfi udvarban (pont a nagy porfelhőre értünk oda). A túránk végéhez közeledve, a nagy melegben kissé elfáradva, lehuppantunk egy öreg fa árnyékába, aminek a déli harangszó vetett véget, hiszen vártak minket a Street Corner Zeppelin Hamburger Bár vendégei.
Estére meg is érkezett a friss marhapofa, amire már annyira vártunk. Knyihár András, főhamburgerszakácsunk félbe is hagyott mindent és rögtön elkészítette a speciális és titkos összetevőket tartalmazó pácot a húsnak, hiszen tudja, hogy minél többet hagyjuk a szóban forgó pácban a húst, annál tökéletesebb íze lesz.
ANDRÁS: "Fontos, hogy a hús minden apró porcikáját átjárja a pác, hiszen így lehet a legfinomabb a Gravy Beef steakburgerben."
Alaposan becsomagoltuk a húst és ezúttal három hosszú napig hagytuk a hűtőben, hogy magába szívja a Zeppelin ízvilágot, amit ti is érezhettek a Gravy Beef burger vagy a Carne Asada Quasedilla minden egyes harapásában.
A főzés még csak ezután következett. Egy hétfői napot választottunk, de természetesen a szokásos budapesti túra sem maradt el, így abból visszaérkezve este 21:00-kor kezdtünk hozzá, hogy másnap estére bumm sá-ká-lá-ká. Az előkészítésben mindenki segített kicsit, hogy minden szeretetünket beleadhassuk ezúttal is. Pucoltunk zöldségeket, készítettünk újabb páclevet, kis edény, nagy edény, kavarás, szűrés, sütés és füstölés… Csináltunk mi mindent, amit a ’Hamburgerbarbár’ feladatba osztott ki nekünk.
Fontos megjegyezni, hogy a "Pulled Beef" egész éjszakás felügyeletet kíván a 24órás főzési idő miatt.
Este 22:00-kor már rotyogott a különös ízvilágot adó, páclétől átázott marhapofa.
Reggelre a ’pulled beef’ már félig kész állapotban volt és olyan finom illatok terjengtek a ház körül, hogy még a szomszéd néni is megjegyezte. Az este közeledtével a ’pulled beeffé’ átalakuló marhapofánk annyira omlós lett, hogy szinte kenni lehetett. Zárásra sikerült elkészültté nyilvánítani és hozzákezdtünk "széthúzni" a húst...
A legizgalmasabb rész következett, a kóstolás. Büszkén ragadtunk villát, hogy megízleljük mit is alkottunk. Egyszerűen legyen annyi elég, hogy az eddigi legszaftosabb és legjobb ízvilágot sikerült létrehozzuk Burgertörténetünkben.
Itt szeretném megemlíteni, hogy hatalmas tisztelet jár Knyihár András főszakácsunknak, mivel minden kérésünket a lehető legjobban teljesíti és ennek köszönhetően nagyon sok dicséretet kapunk tőletek.
Egyet biztosan állíthatunk...fáradtságot nem tűrve, ismételten sikerült szívünket, lelkünket beletenni a Hamburgerünkbe, ahogy ezt már megszokhattátok tőlünk.
Következő bejegyzésünkben meglátogatjuk Ambrus György Krisztián barátunkat, aki a hamisíthatatlan kézműves bucikat készíti számotokra, illetve megtudhatjátok hogyan is készül az igazi "Fekete Buci".
Köszönöm, hogy olvasod és követed blogunkat.
A Burger legyen Veled!
